MOST AKKOR MEDDIG VÉDJEGY A VÉDJEGY!?

Szabad vagy nem szabad? Ez itt a kérdés! Nem minden fekete vagy fehér, és pláne nem mindenki szent. Aki nem szent, az is szeretné tudni, hogy meddig mehet el, hogy ne ütközzön törvénybe, más védjegyébe.

Jó hírünk van a jó hírű védjegyek jogosultjainak: ők kiterjedtebb, erősebb oltalmat élvezhetnek, de ez az oltalom sem korlátlan. Ugyanígy ismert a belenyugvás, jogkimerülés intézménye, amelyről másutt szólunk. Most néhány példán keresztül világítjuk meg a korlátokat.




yahooo

„Yahoo!! Másolóiroda. Diplomamunka bekötő és nyomtató központ.” Arra a provokatív kérdésre, hogy az ujjongást is kifejező szlogent miért választotta, valószínűleg a bolt tulajdonosa maga nem azt a választ adná, hogy másról „másolta”. Az 1994 óta ezen a néven működő népszerű webes portál üzemeltetője, a Yahoo Inc. amerikai vállalatnak azonban bizonyára lenne néhány keresetlen szava a boltosokhoz, hiszen a Yahoo védjegy mára már jó hírnevűvé vált nemcsak az USA-ban, hanem az egész világon, így Olaszországban is. A jó hírnevű védjegyek pedig nemcsak azokkal az árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban védenek, amelyek tekintetében lajstromozásra kerültek, hanem bizonyos feltételek teljesülése esetén gyakorlatilag az áruk és szolgáltatások teljes körére oltalmat nyújtanak, jogosultjaik pedig megakadályozhatják, hogy bárki az ő nevüket vagy logójukat használja. Az ilyen védjegyek jó hírét, ismertségét azonban mindig bizonyítani kell az adott régió, ország vonatkozásában, és ennek költség- és időterhén túlmenően ráadásul csak akkor éri meg eljárást indítani egy ilyen kis nyomdász cég ellen, ha az a használattal tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, és ezért valóban komoly érdekek fűződnének a piacon maradása ellen.

A „Peugeot” egy szemétláda? Elsőre nem egyértelmű a helyzet a mellékelt képen látható „Peugeot” szemétgyűjtő gyártójával szembeni fellépéssel kapcsolatban sem.

kuka Peugeot

Peugeot Nem valószínű azonban, hogy a gyártó a jó hírnevű autómárka farvizén evezve kívánna tisztességtelen előnyhöz jutni, mint ahogyan az sem, hogy a fogyasztók a kukát látva arra asszociálnának, hogy a Peugeot gyártja azt; hiányzik ugyanis az azonos piacon versenytársi minőségben való részvétel ténye. Ráadásul a Peugeot maga is egy eredetileg jóval korábbi, középkori címeroroszlán képét használja fel ábrás védjegyeként. A szemétgyűjtőn lévő oroszlán valójában Júda oroszlánja, és egy híres város címerének része. Maga a szemétgyűjtő is ebben a városban lett fényképezve. Ezért nem lenne megállapítható a jó hírnevű védjegy tisztességtelen kihasználása.


kézszárító

Magnum itt, Magnum ott. Fagylalt előtt mosson kezet! Hasonlóan nem léphetne fel sikerrel a képen szereplő kézszárító gyártójával, forgalmazójával szemben például az Unilever sem, amely a Magnum jégkrémek gyártója.

MagnumTanulság lehet számunkra, hogy nem kell rögtön megriadni attól, ha a védjegykutatás során találunk az általunk „kitalált” névvel megegyező már bejegyzett nevet. Ilyenkor feltétlenül javasolt védjegy ügyvivőhöz fordulni, aki segít annak eldöntésében, hogy a korábbi védjegy jó hírnevű-e, azaz az árujegyzékében szereplőktől eltérő áruk és szolgáltatások vonatkozásában is véd-e, illetve a felek versenytársak-e, van-e reális veszély arra, hogy a fogyasztók a két céget egymással kapcsolatban állónak vélnék.

Napoleon konyak Napoléon konyakok serege. Felléphetne azonban az eredeti francia Napoléon konyak gyártója vagy forgalmazója az ellen a cég ellen, amely a képen látható ital gyártójaként vagy forgalmazójaként tüntette fel magát, ezzel a fogyasztókban azt a benyomást keltve, hogy a két cég gazdasági kapcsolatban áll egymással. A piacon egyébként több hasonló Napoléon brandyvel lehet találkozni, némelyiket multinacionális üzletlánc forgalmazza.







LÚZER ELEK, A PAPUCS

Lúzer Elek Azt mondta az ügyvéd úr, hogy akkor keressünk egy olyan nevet, ami nem utal a minőségre. Az „ASTA” szót választottuk. Dr. Pfuscher azt mondta, hogy ezt jól védjük le. Kicsit drágább volt, de le is védtük mindenre: a ruházaton túl reklámozásra, internetre, szövetekre és festékekre. „Ebbe kössön bele valaki!” – mondta az ügyvéd úr. Simán ment minden, kár, hogy az EU-ban nem védtük le. Az ASTA köpenyek, köntösök, papucsok szépen fogytak. Már vagy öt év is eltelt a bejegyzés óta, amikor egy TV-s cég töröltetni akarta védjegyünket. Ráadásul olyan átlátszó ürüggyel, hogy „nem használtuk”. Dr. Pfuscher abszurdnak találta a támadást, és jelezte, hogy számára ez rutin eljárás lesz. Bekérte a szóróanyagunkat, a katalógusokat, számláinkat.

Katinka tanácsára nem mentem el a tárgyalásra. Dr. Pfuscher képviselt minket. Nagyon vártuk a fejleményeket. A Szabadalmi Hivatalban tartott tárgyalás után rögtön telefonált a doktor úr. Azt mondta, hogy győztünk, továbbra is gyárthatom az ASTA köpenyeket. Ennek nagyon megörültem. Csak azt nem értettem, hogy akkor miért nekünk kell fizetnünk a TV-s cég költségeit, és miért mondta doktor úr, hogy ha akarjuk, tovább viszi az ügyet a Fővárosi Bíróságra.

Lúzer Elek Csak, amikor megkaptam az írásbeli határozatot, akkor értettem meg a dolgot. Használat hiányára hivatkozva kérte a másik fél, hogy a ruházaton kívül minden egyéb osztályban töröljék a védjegyet. Ezt sajnos meg is tették. Az én költségemre.


Az Európai Bíróság védjegyjogi gyakorlata Lúzer Elek szemszögéből

Lúzer Elek, a futballrajongó

Szeretem az angol futballt. Kedvenc csapatom az Arsenal. Mindig követem a bajnoki fordulókat. A műholdak idején ez már nem okoz nehézséget. Szid is néha Katinka, hogy sokat ülök a TV előtt. Igaza van, de a munkát sem hanyagolom. Gondoltam, összekötöm szívemet a munkával. Szívem az Arsenalé (persze csak Katinka után). Az Arsenal fiúk iránti tiszteletből, szimpátiám kifejezéseként ráhímeztük piros és sárga trikóinkra, törülközőinkre az Arsenal ágyús címerét. Nagyon szép piros fürdőköpenyt is gyártunk, erre is rátettük a logót. Küldtem is egyet ajándékba Fabergasnak Londonba. Hogy mi volt a hála? Bírósághoz fordultak! Sőt az Európai Bíróság is állást foglalt az ügyben (C-206/01). Hiába mondtam, hogy épp őket reklámoztam ingyen, és csak szurkolói hűségből segítettem nekik. Az Európai Bíróság szerint sértettem a védjegyre való kizárólagos jogot, és megsértettem a védjegy egyik alapvető funkcióját. Azt mondták, hogy a védjegy csak akkor tudja feladatát betölteni, ha a termékek ugyanattól a cégtől származnak vagy egyetlen cég ellenőrzése alatt forgalmazták azokat, és ez a cég felel a minőségükért.

Ma már ismét a Fradinak szurkolok! Hogy véletlenül se fordulhasson elő hasonló eset, nem gyártok zöld-fehér trikót. Olyat persze igen, amelyen van két csík. Miért ne lehetne? Ez csak dekoráció. A sport lobbi azonban összefogott ellenem. Értesítették az Adidast, aki beperelt. Mi köze a dekorációnak az Adidashoz? Ezt a nevet soha nem is használtuk! Ráadásul csak két csík, nem is három. Ebben Katinka is egyetértett.

Mégis megjárta ügyem az Európai Bíróságot (C-408/01). Az Európai Bíróság azt mondta, hogy igazam van. Legalábbis abban, hogy a csíkok dekorációk is, és védjegy szempontból csekély a megkülönböztető képességük. Mégis elmarasztaltak. Szerintük minél ismertebb egy védjegy – gondolom itt az Adidas három csíkjára gondoltak – annál nagyobb a valószínűsége, hogy a vásárló a trikónkat nézve az ismert védjegyre gondol. Az ilyen erős védjegyet akkor is megilleti az oltalom, ha gyenge megkülönböztető képességgel rendelkezik. Az Európai Bíróság már korábban is kimondta (Puma ügy C-251/95, Lloyd ügy C-342/97), hogy az összetéveszthetőség vizsgálatánál fontos a megkülönböztető képesség erejének vizsgálata is, amely lehet eredendő vagy megszerzett (intenzív használat, jelentős piaci részesedés eredményeként).

Gazdag Híres lettem. Minden jogi lap rólam cikkezett. Előző ügyemhez még a Holland Kormány és az Egyesült Királyság Kormánya is hozzászólt. A konjunktúrát ki kellett használnom. Zoknikat gyártattunk, futballcipőt pedig behoztunk Kínából Loser felirattal. Nagyon penge volt. Úgy hirdettem, hogy ez „Nem Adidas, ez Loser”. A zoknik csomagolására azt ráírtam, hogy mind Adidas, mind Loser cipőkhöz használható. Az Adidas megint bosszút állt. Hogy ez is megjárta az Európai Bíróságot? Nem, nem volt rá szükség! Már volt ilyen precedens (C-228/03).

Az Európai Bíróság már korábban kimondta, hogy tilos az üzleti kapcsolat látszatát kelteni, tilos a fogyasztó értékítéletét hátrányosan befolyásolni, tilos becsmérelni egy védjegyet, továbbá tilos idegen védjegy említésével utánzatot forgalmazni.

Katinka azt mondta, hogy legközelebb bármit teszek, konzultáljak előtte szabadalmi ügyvivővel.